Cserépedények

Különböző bográcsokról már volt szó korábban is. Most Kovács Antal Viktor fazekas bográcsait, fazekait és egyéb cserépből készült sütő- és főzőedényeit szeretném bemutatni, melyek használatáról bővebben itt olvashattok.

Még egy kicsit a bográcsfajtákról...

Múltkor a bográcsok alakjáról írtam, most arról írók, hogy anyaguk szerint hány félét ismerünk. Kezdjük az elején, a cserépbográccsal. Mint tudjuk, cserépből rendkívül sokféle sütő és főzőedény készült, többek között bogrács is. Ezeket a cserépbográcsokat a magyarok már a honfoglalás előtt is ismerték, és használatuk egészen kb. a XIV. századig tartott. Jellegzetességük, hogy a maiaknál laposabbak és befelé szűkül az oldaluk. Ez utóbbinak az a jelentősége, hogy így a felcsapó lángok nem kaptak bele a függesztő kötélbe, mert ezeket a bográcsokat kötélel függesztették fel. A cserép nem volt mázazva.

A paraszti háztatrások tarozéka már a XIV. században az öntöttvas bogrács, bár nem sokkal később, a török időktől a rézbogrács válik általánossá. A neve is innen származik, a bakraç törökül rezet jelent. Eredeti "magyar" elnevezése egyébként az üst, katlan és a fazék volt. A rézbográcsokat cigány kézművesek készítették és javították századokon át. Az iparosodással szorították ki eleinte az öntöttvas, majd a lényegesen könnyebb és vékonyabb zománcos vasbográcsok. A szocialista tervgazdálkodás idelyén gyakorlatilag csak zománcos bográcshoz lehetett a kereskedelemben hozzájutni.

Manapság többféle anyagú bográcshoz könnyen hozzájutni. Az öntöttvas bográcsok vastag falúak, így az odaégés veszélye kevésbbé fenyeget minket. (Ennek akkor van igazán jelentősége, ha egy óvatlan pillanatban a jelenlévő gyerekek is "segítenek" tüzelni.) Viszont elég nagy a súlya, amiből következik, hogy ne benzinkúti vagy teszkógazdaságos háromlábat használjunk hozzá. Könnyebbek és mutatósak mind a réz- mind a rozsdamentes bográcsok, ezeknek is viszonylag vasag a faluk. De hozzá juthatunk zománcos bográcshoz is, mivel ez a legvékonyabb, így súlya is ennek a legkönnyebb, és a szocreál asszociációk végett a retro-divat hódolóinak kifejzetetten ez ajánlott. Létezik azonban nem zománcozott, nem rozsdamentes, nem öntött, de vasbogrács. Ezekre figyelni kell hogy ne rozsdásodjanak be, de ez nem lehetetlen feladat. És persze van zománcozott öntötvas bogrács is, aki eddig még nem tudta volna kiválasztani a sajátját.

Bár a bogrács egy életre szóló befektetés, tehát nem kell rá sajnálni a pénzt, azért mégsem mindegy, hogy hány forint az ára. Lássuk tehát 10 l-es méretben mi mennyi!

Legolcsóbb az egyszerű vas, 2-3 ezer Ft-ért. A zománcozott 3-4 ezer közötti áron kapható. Az öntöttvas középkategóriásnak számít, 5-6 ezer Ft közötti áron. Drága viszont a zománcozott öntöttvas, mely ugyanebben a méretben 11 ezer körül szerezhető be. Még drágább a réz, 12 ezerért. A rozsdamentes bográcsok anyaguktól és vastagságuktól függően igen változatos árúak: 10 l-es méretben a legolcsóbb 3-4 ezer Ft, a legdrágább 18 ezer.

Bográcsfajták

Miután búvárunk felhozta a víz alól a törökköri bográcsot, vizsgáljuk meg, milyen is lehet egy bogrács. Alakra két típusa van: a széles peremű, alul gömbölyű gulyás bogrács (bal oldali kép), és az alul laposabb, fölfelé keskenyedő halfőző bogrács (jobb oldali kép).












A néprajztudomány alapján azonban a két bogrács között eredetileg nem funkcionális a különbség, hanem területi. A halfőző bográcsot a Dél-Dunántúlon használták, a gulyás bográcsot pedig az ország többi részén. Erdélyben mindkét formájú előfordult, sőt ezen felül még több eltérő alakváltozat is ismert volt. Az egyik jellegzetesen erdélyi forma a majdnem szabályos félgömb. A gulyás bogrács Európa-szerte általánosan elterjedt, míg a halfőző jellegzetesen balkáni típus.

Használat szempontjából mindkét fajtában egyforma jó gulyást és halat lehet főzni, mindegy melyiket választjuk. Egy előnye azonban van a halfőző bográcsnak: lapos feneke miatt ha erős a parázs, kisebb lánggal, vagy akár teljesen láng nélkül is megfőzhetjük az ételt. Egyszer sem fa, sem tűzrakóhely nem lévén, amolyan kényszermegoldásként egy kerti grillező faszén-parazsa fölött főztem halfőző bográcsban kakaspöröltet - gyakorlatilag teljesen láng nélkül. A szokásos idő alatt megfőtt.

Persze meg lehet kérdezni, mire jó láng nélkül főzni. Én is amondó vagyok, hogy alapvetően nem jó, mert a tűz úgy tűz, ha szép lángja van. De lehetnek helyzetek, amikor zavaró lehet a füst. Ha például éppen tereget a szomszédasszony, és a szél csak arra fúj; vagy látványkonyhában közel van a vendégek asztala; esetleg a főzőversenyt a város főterén szervezik meg, többszáz induló csapattal...

Szerintem ilyen esetekben még mindig jobb rendes parázs fölött főzni, mint a gázrózsa lángjánál. És talán olcsóbb is, bár nem számoltam utána. Ilyen parázs feletti főzésre kiválóan alkalmas az alul lapos, fölfelé keskenyedő halfőző bogrács.

Bogrács, bor, Gastro Artist

Ez a főző- és borblog férfiaknak fog szólni. A hölgyek számára leginkább abból a szempontból lehet hasznos, hogy innen megtudhatják, mivel is foglalkozik párjuk, amikor nincs otthon és nem a meccsre ment.



A blog éles indulásáig ezt a fotót tettem fel, melyen egy búvárrégész egy törökkori rézbográcsot talál meg. (fotó: Tóth János Attila) Ígérem, a továbbiakban majd a bogrács és a halak más tipusú viszonyával foglalkozom. A vizet pedig lehetőleg kerülöm, mert régi bölcsesség, hogy "átkozott a hal a harmadik vízben!" Főző férfiak ezzel tisztában vannak, leendő főzőknek és leendő férfiaknak pedig magyarázatul annyit, hogy a hal az első vízben él, a második vízben megfő, így elfogyasztása után már véletlenül se öntsünk utána egy harmadik vizet. Remek borok léteznek kifejezetten erre a célra...

Hogy a fotó mellett más csipegetnivalót is találjon a T. bloglátogató, ajánlom a jobb oldali sávban a "Férfiak a konyhában" rovatban a Gastro Artist linket. A Gastro Artist egy Pécsett működő, szigorúan férfi főzőegylet. Rendszeres összejöveteleikről, és természetesen receptjeikről a Pécsi Újság számol be. A jobb oldali Gastro Artist-link az eddig megjelent írások gyűjteménye, mit mondjak, van miből válogatni.

Jó étvágyat! - Egészségünkre!