Mura folyó és Velencei tó: újabb halászlé-változatok?

Nem sikerült kinyomoznom, hogy fantázianevekről van-e szó a murai halászlé és a velencei halászlé esetében, vagy pedig ezek a területek valóban önálló halászlé-tájegységet jelentenek. Az biztos, hogy a Velencei tó partján legalább egy ember így főzi a halászlét, de hogy ez általános helyi hagyomány lenne, egyelőre még tisztázatlan.

A Velencei tó látképe alatt tehát következzen a velencei halászlé receptje, mely leginkább a tiszaihoz hasonlít, azzal a dunai hatással, hogy tésztával tálalják.

1. A halászlé a Velencei tavon fogott pontyból, kárászból és keszegből készül.

2. Alaplevet főzünk a ponty fejéből-farkából, a kárászból és a keszegből. A lébe nem csak a hagymát, hanem a pirospaprikát, zöldpaprikát, és a paradicsomot is belefőzzük. (Az eredeti recept halászlé-kockát is említ.) Az alaplevet passzírozzuk.

3. A szükséges mértékig vízzell felöntjük, és beletesszük az előre besózott pontyszeleteket és a halbelsőséget. Készre főzzük.

4. Levestésztával és friss kenyérrel tálaljuk.

A murai halászléről még annyit sem sikerült megtudnom, hogy legalább egy ember létezik-e a Mura mentén, aki így készíti a halászlét, vagy csak egy - az interneten gyosran terjedő - fantázianévvel van dolgunk. A légifelvételen a Mura és a Dráva találkozása látható. Nos a murai halászlé egyáltalán nem hasonlít a drávamentire, sokkal inkább a tiszaira. Attól mindössze a halak darabolásában különbözik. Íme:

1. Pontyból és dévérkeszegből készül. A halat azonban nem patkóra vágjuk, hanem megnyúzzuk és a húst a gerincről is lefejtjük.

2. Az alaplevet sokáig főzzük (a recept 2 órát ír) a fejből, bőrből és a gerincekből. Természetesen belekerül a hagyma, a zölpaprika, paradicsom és az őröltpaprika is. A végén passzírozzuk.

3. Belefőzzük az előre lesózott halfiléket, szükség szerint sóval, paprikával utána ízesítjük.

(A képen nem a murai halászlé látható.)