A néprajztudomány alapján azonban a két bogrács között eredetileg nem funkcionális a különbség, hanem területi. A halfőző bográcsot a Dél-Dunántúlon használták, a gulyás bográcsot pedig az ország többi részén. Erdélyben mindkét formájú előfordult, sőt ezen felül még több eltérő alakváltozat is ismert volt. Az egyik jellegzetesen erdélyi forma a majdnem szabályos félgömb. A gulyás bogrács Európa-szerte általánosan elterjedt, míg a halfőző jellegzetesen balkáni típus.
Használat szempontjából mindkét fajtában egyforma jó gulyást és halat lehet főzni, mindegy melyiket választjuk. Egy előnye azonban van a halfőző bográcsnak: lapos feneke miatt ha erős a parázs, kisebb lánggal, vagy akár teljesen láng nélkül is megfőzhetjük az ételt. Egyszer sem fa, sem tűzrakóhely nem lévén, amolyan kényszermegoldásként egy kerti grillező faszén-parazsa fölött főztem halfőző bográcsban kakaspöröltet - gyakorlatilag teljesen láng nélkül. A szokásos idő alatt megfőtt.
Persze meg lehet kérdezni, mire jó láng nélkül főzni. Én is amondó vagyok, hogy alapvetően nem jó, mert a tűz úgy tűz, ha szép lángja van. De lehetnek helyzetek, amikor zavaró lehet a füst. Ha például éppen tereget a szomszédasszony, és a szél csak arra fúj; vagy látványkonyhában közel van a vendégek asztala; esetleg a főzőversenyt a város főterén szervezik meg, többszáz induló csapattal...
Szerintem ilyen esetekben még mindig jobb rendes parázs fölött főzni, mint a gázrózsa lángjánál. És talán olcsóbb is, bár nem számoltam utána. Ilyen parázs feletti főzésre kiválóan alkalmas az alul lapos, fölfelé keskenyedő halfőző bogrács.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése